Üdvözlünk

A Vasi Könyvtári Portál blogja

Hírek, újdonságok, kutatások, bejelentések, viták, érdekességek, személyes információk...

 

Kedves Olvasó!

A Vasi Könyvtári Portál blogja üdvözöl a bloggerek oldalain.

Reméljük, hogy növeled a blog érdekességét sok új cikkel, információval, újdonsággal, és számodra is tudunk új, érdekes hírekkel szolgálni.

Ne késlekedj, ha közölni szeretnél valamit, vagy egy témában vitára hívnál kreatív, újdonságra nyitott bloggereket.

Kérünk, hogy állásfoglalásodban legyél nyitott, megértő, érdeklődő, bátor és emelett udvarias!

Blogok
Régi idők

 

A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában nemrég vizsgáztak az első mester diplomás informatikus könyvtáros kollégák. Erre az alkalomra készült egy hiánypótló szakdolgozat, amely minden eddiginél átfogóbb képet tár elénk a megyében dolgozó könyvtárosokat egy csoportba ölelő helyi könyvtáros egyesületről. Gyöngyösi Zsuzsanna sok-sok munkaórát fordított az anyaggyűjtésre. Kicsit csodálkozva olvastam Zsuzsa Bényei Miklós intő sóhajtására vonatkozó utalását arról, hogy milyen kötelezettségei vannak/lennének a mindenkori egyesületi tagoknak, vezetőségnek a jelen dokumentálásában, az egymást váltó generációk emlékezetében élő tények, történetek megörökítésében. Hát mi is elkövetjük azokat a hibákat, amelyeknek elkerülésére Gerő Gyula pedig folyton-folyvást emlékezteti szakmánkat? Hogy is állunk a suszter cipőjével…? Az így megalapozott kíváncsisággal kezdtem el a lapozást, a szemezgetést. A közel 45 évből feldolgozott 17 azután mégis rengeteg lejegyezni valót kínált fel, sok-sok programmal, régi kollégák neveivel, fényképeivel. A dolgozat feltáró, regisztráló jellege sok idézettel, levélrészlettel ajándékozza meg a mostani olvasót, amely nem csupán a helyi szervezet, hanem az azt megtestesítő szakemberek gondolkodását, értékrendjét is megmutatja. Vagyis szerencsére lehet építkezni az összegyűjtött dokumentumokból. A regisztrálható események persze évről-évre más képet mutatnak egyesületünkről, vannak gazdagabb és szolidabb esztendők is. Ám a feltáró munkát feltétlenül be kellene fejezni, és ki kellene egészíteni visszaemlékezésekkel, interjúkkal is. Az eddigi tartalom is azt erősíti, hogy érdemes. Érdemes továbbá azért is, hogy esemény lehessen egy majdani kötet bemutatása, amelyen fiatal kollégák találkozhatnak régi emlékek őrzőivel, hogy továbbvigyék az arra érdemes örökséget.
 
A sors- és kortársak találkozása, régvolt idők felemlegetése ugyanis felemelő élmény lehet! Saját, Vas megyei könyvtáros történelmünkön merengve eszembe jutott a Könyvtári Figyelő 2010/4-es tematikus számának („Kell egy műhely!”) Könyvtári Intézetben megtartott bemutatója. Bensőséges szakmai beszélgetésnek, múltidézésének lehettem tanúja a mostani megyei könyvtárigazgatók képviseletében. A legendás KMK egykori munkatársai olyan fergeteges gördülékenységgel rezonáltak a beszélgetést vezető Havas Kati mindenkinek minden titkát ismerő hívószavaira, hogy külső szemlélőként is öröm volt látni a hajdani munka felidézett örömét, a határokat próbálgató alkotó közösség együvé tartozását. Arra gondoltam, hogy a jelen lévő vidéki könyvtárosok (a Dunántúlról Varga Bélát, a veszprémi megyei könyvtár nyugalmazott igazgatóját, Balogh Marikát és a szombathelyi, több minőségben is könyvtáros Tóth Gyulát láttam ott, mindketten szerzői a kötetnek) sajátos nosztalgiával hallgatják a megszólalókat. Ki-ki azokat a történéseket tudta azonosítani, a megosztott emberi apróságokkal felöltöztetni, amelyek egybeestek pályafutásának hosszabb vagy rövidebb szakaszával. Ezzel együtt határozottan állíthatom, hogy a kiadásra érdemes tanulmányok, a Könyvtári Figyelő különszáma így, ezzel a bemutatóval lett teljes.
Megerősíthetem az egykori KMK-sokat abban, hogy a könyvtári gyakorlat számára mérce volt a KMK. A továbbképzések, a szakmai viták, a külföld példáinak átadása, a tájékozódó látogatásokon megnyilvánuló őszinte érdeklődés, a szaklapokban való publikálásra való tudatos rászoktatás olyan iskola volt az egyre gyarapodó könyvtáros társadalom számára, amely tartást adott, irányt mutatott. Még az ütközésekre is jó visszaemlékezni! Szakmai pályafutásom nagy szerencséjének tartom, hogy a csapat több, engem személyes példájával inspiráló tagjával módom volt egy-egy rövid feladatban együttdolgozni. Az utánunk következő generációknak is hasonló „nagy csapat”-okat kívánok! Én ugyanis hiszek az elkötelezettség továbbadhatóságában…
1030 Látogatás, 0 Megjegyzések

  • Megjegyzések
Visszahivatkozó URL: